A XVII kerület fekvése, földrajza
A Rákos-patak. Partja mára szinte végig ki lett betonozva, vize és medre sokhelyütt szemetes. Rákosmente és részei nevüket a kerületen keresztülfolyó Rákos-patakról kapták, a terület domborzati viszonyai pedig számos településrész (vagy azok részeinek) nevéből visszacsengenek (pl. Rákoshegy, Madárdomb, Kaszásdűlő, stb.) A főváros legnagyobb kerülete a XVII., 54,83 négyzetkilométer területű, több mint 25-szöröse a legkisebb budapesti kerületnek. Északnyugaton a XVI. kerület, nyugaton a X. kerület, délnyugaton a XVIII. kerület, míg délkeleten Ecser és Maglód, keleten Pécel, északkeleten pedig Nagytarcsa határolja. A XVII. kerület belvároshoz legközelebbi határa légvonalban 22 km-re van a Lánchíd mellett álló nulla kilométerkőtől, így tehát Rákosmente Budapest legtávolabbi része.
Az egyik legszebb fekvésű pesti kerület, amely részben ugyanolyan magasan terül el, mint a Gellért-hegy. Noha a Pesti-síkság része, területe szinte teljes egészében dimbes-dombos. A pesti oldal és egyben a Pesti síkság legmagasabb pontja, az Erdő-hegy is itt található Rákoskert és Rákoscsaba legkeletibb lakóházas találkozásánál, a Pesti út mentén. Magassága 241 méter (a Gellért-hegy 235 méteres).
A XVII. kerületben található a 27 hektáron elterülő Merzse-mocsár, mely Budapest közigazgatási határain belül az egyik legháborítatlanabb vizes élőhely; négy harasztfaj, százharmincegy kétszikű és ötvenegy egyszikű növényfaj, valamint tizenegy madárfaj, köztük a Magyarországon védett szürke gém és vörös vércse otthona; természetvédelmi terület.
A Ferihegyi repülőtér hivatalosan Budapest XVIII. kerülete, illetve Vecsés területén fekszik, azonban a Ferihegy 2 kifutópályája részben átnyúlik XVII. kerület részére, Rákosmentére is.
XVII. kerület történet
A XVII. kerület 1950. január 1-jén jött létre az addig önálló Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget nagyközségekből, amikor azokat Budapesthez csatolták.
A XVII. kerületnek közös történelme, lévén 1950 óta létezik, nincs, az egyes kerületrészek azonban mind rendelkeznek önálló történelemmel, az leginkább Keresztúr (a mai Rákoskeresztúr), valamint Csaba (a mai Rákoscsaba) történelmének feleltethető meg. A szájhagyomány szerint például a nagy népvándorlások korát átvészelő hunok egy kis csoportja a mai Rákoscsaba területén húzta meg magát, s a helyet vezetőjük, Attila hun király fia, Csaba királyfi után nevezték el Rákoscsabának. Ezen vélt vagy valós kötődést számos utca- és térnév is megjeleníti. Rákoskeresztúrt először 1265-ben említi meg egy oklevél, Pousaracusa (Pósarákosa) néven.
A XVII. kerület határában fekvő Rákos-mező a középkorban országos jelentőségű hely volt, 1286 és 1540 között rendszeresen tartottak itt országgyűléseket illetve nemesi gyűléseket. Buda elestével (1541) a mai XVII. kerület teljes egészében török uralom alá került, az akkor itt létező Keresztúr és Csaba települések a török porta adófizetői lettek és csak Buda visszafoglalása (1686) után kerültek újra magyar kézre. A környéken folyó heves harcok miatt Csaba és Keresztúr szinte teljesen elnéptelenedett, helyükre a felvidékről szlovákokat, illetve a mai Németország területéről elsősorban svábokat telepítettek. Rákoscsaba lakossága Rákóczi oldalán részt vett a Rákóczi-szabadságharcban is; maga Rákóczi Ferenc is eltöltött egy éjszakát a faluban (1705. július 4-5.) A rákoscsabai római katolikus templomban kötött házasságot Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én.
Bartók Béla 1911 és 1920 között Rákoshegyen élt és alkotott, egykori otthona ma emlékházként funkcionál. A mai kerület különböző településrészein élt hosszabb rövidebb ideig Kacsóh Pongrác vagy Berki Lili és Gózon Gyula is, akárcsak a 2006-ban elhunyt, magát mindig büszkén rákosligetinek valló Gregor József is, akinek a nevét vette fel a településrész iskolája is.
Az 1950-es egyesüléskor önálló többi kerületrész, Rákosliget, illetve Rákoshegy jóval fiatalabbak; előbbi 1907-ben, utóbbi 1921-ben vált önálló nagyközséggé, mindkettő Rákoskeresztúrtól. Rákoskert sohasem élvezett önállóságot, ahogy Madárdomb sem, előbbi Rákoscsaba részeként csatlakozott Budapesthez, míg az utóbbit csak 1984-től kezdték beépíteni.
A városiasodás az 1970-es évek nagy panelépítési programjaival indult, az addig falusias, a városközponttól távoli Rákoskeresztúr központjában számos házat elbontottak és helyükre hatalmas panel-lakótelepeket húztak, drasztikusan megemelve a lakosság számát és kidomborítva az akkor még jelentős infrastrukturális elmaradottságot. Noha ezeket a gyors és dinamikus fejlődés miatt csak a 2000-es évek közepére sikerült szinte teljes egészében ledolgozni, a legtöbb földút Budapesten még mindig a XVII. kerületben található.
Híres XVII. kerületiek
* Bartók Béla (1911-től 1920-ig élt a kerületben)
* Bitskey Tibor színész (Rákoskeresztúron született)
* Csekovszky Árpád keramikus
* Czimra Gyula festőművész
* Erdős Renée
* Galgóczy Árpád műfordító-költő
* Gózon Gyula színész
* Gregor József operaénekes (Rákosligeten született)
* Kálmán Alajos kémikus, az MTA tagja (Rákoskeresztúron született)
* Kiss György Munkácsy-díjas festő, szobrász, éremművész (a kerületben élt)
* Krencsey Marianne színésznő
* Lázár Vilmos és Lázár Zoltán fogathajtó világbajnokok
* Mányoky Endre újságíró
* Nyíri Kristóf filozófus
* Radnai Gyula fizikus
* Ragályi Elemér operatőr
* S. Nagy István dalszövegíró
* Vigyázó Ferenc
* Zavadszky Gábor labdarúgó (a kerületben élt)
* Buzsáky Ákos labdarúgó
* Sztancsek Zoltán geológus, Budapest város tanfelügyelője, egykori Tanszermúzeum igazgató